Izgatottan vártam 2016. szeptember 13-át, készültem az első repülős utazásomra, de akkor még csak nem is sejtettem, hogy ezzel az úttal nem csak egy új kaland, hanem egy új, szűnni nem akaró vágyódás is kezdetét veszi.
Aminek csak lehetett, utánanéztem Rodosszal kapcsolatban. Néztem vlogokat, olvastam blogokat, időjárás előrejelzést, de azt az érzést, ami a Diagorasz Nemzetközi Repülőtéren fogadott, nem tudta senki leírni vagy átadni.
leginkább ezzel a szóval tudnám leírni azt, amit ez a sziget ad nekem. Szeretem azt az embert aki ott vagyok. Nincs rohanás, nincs kapkodás, a görög ember nem siet sehova, ahogy mondja minden feladata meg fogja várni a kávéja után is. Ebben – és sok minden másban is – teljesen igazat adok nekik.
Ez a görög mentalitás a multis -, nagyvárosi létből kiszakadva szörnyen lassú és bosszantó lehet az első napokban, de a tenger partján ülve, a hullámokat hallgatva megéri lelassulni és egy kicsit elveszni a lélegzetelállítóan kék égben és a csillogó tengerben.
Az egyik nagyon különleges adottsága Rodosznak, hogy az Égei-tenger és a Földközi-tenger találkozásánál fekszik. A nyugati partját az Égei-, míg a keleti partját a Földközi-tenger mossa.
Különbözőbbek nem is nagyon lehetnének, de mégis tökéletesen összeillenek, a sziget déli csücskén dagálykor összeérnek, apálykor szétválnak, ezzel csodálatos táncot járva egymással. Ez a varázslatos hely Prassonissi.
Amíg az Égei-tenger haragos arcát mutatja a strandolóknak, addig a Földközi-tenger lágyan hullámzik, mindössze pár méterre egymástól. Ez egyik Európa legkedveltebb kitesurf-ös helye, mivel a szél mindig garantált.
Rodosz történelme nagyon sokrétű. Kiváló elhelyezkedése miatt szinte minden nagyhatalom fente rá a fogát. Éltek itt mínosziak, föníciaiak, dórok, kereszteslovagok, törökök, olaszok, majd a legnagyobb örö-münkre 1947-ben végleg Görögországhoz csatolták.
Szinte minden itt élő nép formálta a sziget arculatát gondoljunk csak a lindoszi fellegvárra, Monolithosra vagy Rodosz óvárosára és benne a Lovagok utcájára vagy a Nagymesterek Palotájára.
A felsorolásban ugyan nem kapott helyet, de meg kell említeni az ókori világ 7 csodájának egyike is itt állt, ami nem más, mint a Rodoszi Kolosszus.
Vélhetően a mai Mandraki kikötőben állt a Hélioszt ábrázoló szobor, melyet I.e. 226-ban egy földrengés lerombolt. Mindössze 56 évig állt a 33 méter magas, monumentális mű, mégis a mai napig ott van a szuveníreken, emléklapokon és a kávés bögrémen.
A Mandraki kikötő bejáratánál két dámszarvas jelöli a Kolosszus egykori helyét.
Ha Rodosz valódi arcát akarod látni, akkor ülj be egy kis kávézóba, figyeld az ott lévő rodoszi embereket, lassulj le és élvezd a szigetet.
Neked melyik a kedvenc görög élményed? Mutasd meg nekünk Instagramon, jelöld meg a @travel_to_rhodes oldalt, vagy használd a #traveltorhodes hashtaget.